ÉLMÉNYTÁBOR 1. OSZTÁLYOSOKNAK

Június végén az 1. osztályosok egy élménytáborban vehettek részt. 5 nap játék, móka, kacagás és sok-sok élmény várta a kicsiket.

Indításként labdás játék során a hétre vonatkozó szabályokat beszéltük meg. Egész napos feladatként titkos barátot választottak névhúzással a gyerekek. Egy egész nap folyamán ő lett a titkos barát, akire oda kellett figyelni, akit segíteni és támogatni kellett. A nap végén mindenki megnevezte a titkos barátját, és elmondta, milyen érzés volt, ha valaki önzetlenül segítette a munkáját és támogatta.

A hét alatt a következő tevékenységek arattak nagy sikert:

Színes tenyérlenyomatokat készítettek a tanulók párokban egymásnak.

A kis táborozóknak tetszettek az energizáló, mozgásos, ügyességi játékok a könyvtárban: Székfoglaló, Cápa, Pingvinek a jégtáblán stb. Szívesen vettek részt egyéb közös játékokban is: Akela mondja…, Repül a, repül a…, Forgószél fúj arra, aki,… Pingvinek és flamingók stb. Meseországba utazva

A brémai muzsikusok című népmesével ismerkedtünk meg, amit diafilmen és rajzfilmen is megnéztünk. Többször is kérték, hogy nézhessék már meg újból. A látottak alapján a szereplőket ujjbábokkal jelenítettük meg.

Néptáncot bemutató kis videót tekintettünk meg, a lépéseket utánozva közösen táncoltunk a zenére. Majd másik zenére ők maguk találtak ki mozgásokat. Játszottunk zenére még „Sünis” táncot, Szoborjátékot, Újságpapíron táncolást. Sokat-sokat nevettünk együtt.

„Tábor-tablót” készítettünk színezéssel.

Többször játszottak a homokozós játékokkal, kártyavárat építettek, labdáztak, trambulinon ugrálhattak, aszfaltrajzokat készíthettek a gyerekek egyénileg és párokban (virágokat, járműveket, embereket stb.)

Csoportjátékban vehettek részt az udvaron: Bújócska; Fogócska; Futóverseny stb. A szünidőre készülve igazi vízparti hangulatot teremtettünk, mindenki papírból elkészíthette arany halát, 3D-ben. Majd búcsúajándékként kis strandtáskát vihettek haza a gyerekek, melyet papírból, színezéssel díszítettek, hajtogattak.

A tábor zárásaként minden gyermek beszámolt mi volt a legjobb élménye a hét során. Gyorsan elrepült ez az öt nap, nagyszerű érzés volt iskolába járni könyvek, tanulás nélkül. A nyári melegben kellemesen elfáradva, de sok-sok élménnyel feltöltődve térhettek naponta haza az apróságok.

„Zsiványok és zsandárok” nevű táborunkba a játékos kedvű és kézműveskedni szerető gyerekeket vártuk.

Csoportszerződéssel indítottuk a tábort. Csak azok a dolgok kerültek a csoportszerződésbe, amit minden résztvevő el tudott fogadni. A hét programjai 5 témakört öleltek fel.

KI VAGYOK ÉN?

Kik voltak a zsiványok és kik a zsandárok? A filagória alatt összegyűjtöttük a zsivány és a zsandár jellemző tulajdonságait, megbeszéltük, kiket is hívtak így régen. A Ki vagyok én játékkal megbeszéltük, hogy a zsiványokra és zsandárokra mi volt jellemző. Ezeket a tulajdonságokat kellett egyik nap megkeresniük. A tábor nevéhez kapcsolódóan a Szerencsi Gyámhivatal egyik munkatársát hívtuk meg, hogy tartson előadást a résztvevőknek, hogyan váltak zsiványokká régen az emberek és ma milyen következményekkel jár, ha valaki rossz útra téved és más tulajdonát elveszi.

NÉPI JÁTÉKOK

Több népi játékot is megtanulhattak a résztvevők, többek között a Zsiványok és zsandárok játékot is, amely a tábor nevét adta. A zsiványoknak a kincset kellett megszerezni, amit a zsandárok bekötött szemmel őriztek, de a Mókusok ki a házból, Adj király katonát régi gyerekjátékokat is megtanítottuk a táborozókkal. Volt, amikor a zsiványok és zsandárok kötelet húztak, melyben hol az egyik, hol a másik bizonyult erősebbnek. Így ajándék mindenkinek járt. A sportpályán a Lipem-lopom a szőlőt, Hogy a kakas?, Liba-fogó játékokat tanultuk meg.

HAGYOMÁNYŐRZŐ ÜNNEPKÖRÖK

Az őszi hagyományőrző ünnepkörnél a Mihály-napi népszokásoktól kezdve az őszi szüret és Márton-napi lakomákig beszélgettünk népi hagyományainkról. Áttekintve a három népszokást, a sportpályára mentünk, mivel szomszédságában legelésznek a juhok. Bár falusi gyerekek, mégsem ismerik, hogy mi a jerke, vagy, hogy mi a különbség a kondás, juhász, csordás, bojtár között.

A téli ünnepkört a tabletek segítségével vettük át. A busókkal és a busójárás szokásával, illetve a kántálás és farsangi hagyományokkal foglalkoztunk. A busó álarcok különösen tetszettek a gyerekeknek.

A tavaszi ünnepkörnél plakátot készítettek a pünkösdi népszokásokból, rózsákat hajtogattak krepp-papírból és papírzsebkendőből. A pünkösdi királyválasztás feladatait a tornateremben rendeztük meg. A koronáért mindenki becsülettel harcolt. Előbb csapatokban, majd a győztes csapat tagjai már egyéniben küzdöttek meg.

NÉPMESÉK, NÉPDALOK VILÁGA

Volt, amikor a népdalok világába utaztunk. Ismerős dalokat kellett kitalálniuk és elénekelniük furulya kísérettel. A felelgetős dalokat – Hol jártál báránykám?, Hopp, Juliska… - a csapatok felváltva énekelték. A kedvencük az A part alatt… kezdetű dal volt, melyet el is dramatizáltunk. Az Én elmentem a vásárba című dalhoz elkészítettük a fejdíszeket és ebéd után már ezekkel együtt énekeltük és játszottuk a népdalt. A vénleány című mesében is zsiványok szerepeltek. A mesét meghallgatva és elolvasva nekik kellett eljátszani a történetet a bábok segítségével.

KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOK

A kézműves foglalkozások keretében minden nap készült valami produktum, mivel elhatároztuk, hogy a tábor végére egy kiállítást rendezünk a tábor alatt elkészült gyerekmunkákból. Volt, amikor tányérokat és fakanalakat festettek a gyerekek, vagy vásári portékákat, szüreti kosarat és Márton-napi libákat készítettek, de a téli ünnepkörnél busó álarcok is készültek.

Utolsó nap az utoljára készített kézműves dolgainkat is a paravánokra helyeztük és büszkén néztünk végig a kiállításon.

Egy közös nyitó nappal kezdődött a tábor, így az inasi teendőkre 4 napunk maradt. Ezt a 4 napot próbáltuk élménygazdagon megszervezni a gyerekeknek. A tábor első napját ismerkedéssel kezdtük, s megbeszéltük, hogy kik is voltak az inasok, s régi mesterségeket gyűjtöttünk. A tábor alatt sok olyan fejlesztő, önismeretet segítő játékot is elővettünk, melyek elnyerték a gyerekek tetszését. Négy mesterséget ismertek meg a kis inasok, mire legényekké váltak.

FAZEKASOK

A fazekas mesterséget választottuk az első napra. Filmet néztünk arról, hogyan is készítették a tányérokat, köcsögöket, fazekakat. Néhány tárgyat ők is megnéztek. Ezek után csoportokban dolgoztak. Só, liszt, olaj segítségével sógyurmát készítettek a csoportok maguknak. Ezekből kellett edényeket készíteni, melyeket ebéd alatt szárítottuk. Délután tésztát színeztek s ezzel díszítették az elkészült edényeket. Nagyon élvezték a tevékenységet.

PÉKEK

A kis inasok második alkalommal a dagasztás és kenyérsütés nehéz tudományát sajátították el. Megbeszéltük, hogy régen nem mentek az emberek a boltba a napi kenyérért, hanem sütötték azt. Először is megkerestük az internet segítségével, hogy mire van szükségünk, ha kenyeret akarunk sütni. Aztán számoltunk. A recept egységnyi liszthez van, mennyi hozzávaló kell a mi liszt mennyiségünkhöz? Számolás után mindent lemértünk, majd kis csoportokban dagaszthattak a vállalkozó kedvű gyerekek. Miután elkészültünk, a tésztának kelni kellett, így volt időnk egy kis játékra a sportudvaron.

Szépen megkeltek a tészták. Egy kenyeret formáztunk, a többiből pedig kiflit szerettünk volna, így a nyújtást is kipróbálhatták a gyerekek. Még a fiúknak is tetszett a dolog, ők is kiflit formáztak. S bár van kemence a filagóriánál, mi a konyhára adtuk be a sütnivalót.

Ebéd után, míg sült a kenyér és kifli, a kemence építéséről, fűtéséről, használatáról beszélgettünk a gyerekekkel. Megtudhattuk, hogy nem olyan egyszerű vele sütni, mint a gáztűzhellyel. Alig vártuk, hogy kisüljön a mai munkánk gyümölcse. A kóstolásra a párhuzamos tábor tagjait is meghívtuk, szörpös limonádéval és péksüteménnyel kínáltuk őket.

SZABÓK - VARRÓK

A következő napon a szabás, varrás, hímzés tudományát kellett elsajátítaniuk. Először egyszerű hímzésmintákat kerestünk az interneten. Ezek és fantáziájuk alapján kellett megrajzolni azt a kis fehér anyagot, melyre hímezni kellett szálöltéssel vagy láncöltéssel.

Akinek ez nem tetszett, az kicsi zsákokat szabhatott és varrhatott össze kétféle színes anyagból. Természetesen, aki elfáradt, az egy kis mozgásos játékkal, focival, internetezéssel kikapcsolódhatott az inasi munkából, de nap végére egy elkészített produktumot be kellett mutatni.

SZÖVŐK - FONÓK

Ezen a napon ellátogattunk az önkormányzat szőnyeg szövő műhelyébe, ahol megmutatták a pamutokat és a szövés fázisait. Visszatérve, mi magunk is gyakoroltuk a megmutatott szövés menetét, igaz, csak színes papírcsíkok segítségével, de így is tetszett a munka az inasoknak.

Egy nagy malom táblát szerkesztettünk és előkerültek az előzőleg kiszabott és megvart zsákocskák, melyeket hulladékkal kitömtünk és ezek lettek az általunk készített malom játék bábujai. Nagyon élvezték így a játékot. Csapatban és párokban is játszottak.

INASOKBÓL LEGÉNYEK

Inasainkat egyik reggel a sportpályára vittük és igazi inasoknak való próbatételeket kellett megcsinálniuk. A játékok során megtanultuk, hogy vált inasból legénnyé a tanuló. A mesterségtanulás ideje alatt az inasok a mestereknek és legényeknek egyaránt ki voltak szolgáltatva. Az ún. inasévek keserveire jellemző volt, hogy a tanulóval, aki gyakran a mester házában lakott, évekig cselédmunkát végeztettek látástól vakulásig. Az ő feladata volt az állatok gondozása, kapálás, takarítás stb. Az inas felszabadításakor a mester megkérte a céhet, hogy szabadítsa fel. A felavatandó legény keresztapát és keresztanyát választott magának a legényavatásra, mely után már nem inas, hanem legény volt a neve.

Az utolsó napon az inasaink legényekké váltak és elmehettek a céhekhez dolgozni. Hogy ki milyen céhet választott, azt céhtáblával kellett jelezni. A tabletek segítségével megkeresték a megfelelő céhtáblát és elkészítették mesterségük címerét.

A képzőművészet fogalma mindazon művészeti ágakat felöleli, melyek eredményét nézni, látni lehet és célja nem valamilyen konkrét használati funkció kiszolgálása. A gyerekek szeretnek rajzolni, kézműveskedni, szobrászkodni, így táborunk egyik csoportját ebben a témakörben szerveztük. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek ismerjék meg az elmúlt korok népi díszítőművészetét, így a festészet, szobrászat mellett a népi művészet megismerését is célul tűztük ki.

A legismertebb magyar népi motívumokat ismertük meg: a tulipánt, a szegfűt, a rózsát, a rozmaringot és a liliomot. A legtöbb szemlélő számára a népi motívumok indák, levelek, virágok kacskaringózása. Nem is sejtjük, miféle ősi titkok, üzenetek rejtőznek a motívumokban. Ezekről beszélgettünk a gyerekekkel és tableten ők maguk is megkerestek néhány fogalmat.

Érdekességként megnéztük a Cifra palotát filmen és képeken, majd azt a feladatot kapták a csoportok, hogy tervezzék meg az aszfalton saját cifra palotájukat népi motívumokkal díszítve.

Aztán megtanultuk, hogy mi is a tájkép? Minden, ami a külvilágban található, és a táj részét képezi. Tehát nem csak a síkság vagy hegyek ábrázolása, hanem minden, a természetben jelenlévő tárgy a részét képezheti, lehet ez egy épület vagy bármilyen ember alkotta tárgy. Tájképet készíteni nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Éppen ezért az elején jól meg kell tervezni a képet.A tájképet készíthetjük a szabadban, élőben – de készíthetjük otthon is, a szabadban készített vázlat alapján vagy akár fotóról is. Mi ezt az utóbbit választottuk. Így a beszélgetés után elindultunk a szabadba, hogy tájat fotózzunk. A gyerekek nagyon élvezték, jól elfáradtak. Sok szép fotó készült, melyeket büszkén mutogattak egymásnak.

A csendélet fogalmával is megismerkedtünk. A csendélet tulajdonképpen a festőien csoportosított tárgyak, állatok, növények ábrázolása. Leggyakrabban virágok, gyümölcsök, ételféleségek, használati eszközök szerepelnek rajta. Néhány híres csendéletet elemezve, megbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat. Délután ők maguk készítettek csendéletet.

Utolsó élménynapunkon kiruccanást terveztünk. Tiszalúcon a Rendezvények Házában kortárs képzőművészek alkotásai láthatók „Négy Évszak” címmel. Az önkormányzat kisbuszával és személyautókkal vittük át a gyerekeket a tárlatra. Izgatottan várták, mert még soha nem jártak kiállításon. Megfigyelési szempontokat kaptak párokban. A képek megtekintése után a kertben beszélgettünk a benyomásaikról és az élményeikről.

Az élménynapok alkalmával megtudtuk, hogy a magyar néptánc gyökerei egészen a középkori körtáncokig nyúlnak vissza, egyéni és páros formái a 17. és 19. század között jöttek létre. Számos változata öröklődött nemzedékről nemzedékre, mint például a legényes, verbunkos, csárdás.

Mi is a You Tube közösségi oldalon kerestünk táncos produkciókat többek között a Magyar Állami Népi Együttes előadásában is. Megbeszéltük, hogy a táncosok képzéséhez hozzátartozik a magyar kulturális hagyományok megismerése, különböző táncos motívumok, népdalok elsajátítása és, hogy a néptánc tulajdonképpen a zene és a tánc szeretetét közvetíti, illetve kitartásra, elkötelezettségre nevel.

Mi is népdalokat énekeltünk és tánclépéseket tanultunk. Hogy jobban megértsék a fiatalok a régi világ varázsát, a Prügyi Móricz Emlékházba indultunk. A Móricz-ház és berendezése sok általuk nem ismert eszközt rejt. Felfedeztük a régi tárgyakat és a gondnok néni szívesen mesélt használatukról és a régi világról. A gyerekek érdeklődőek voltak. Nem hagytuk ki, hogy itt a régi világban táncoljunk is. A táncok tanulása a régi időkben, különösen falun megfigyelésből és utánzásból állott. Az ismeret elmélyítését a tudatos tanulás és a lépések gyakorlása követte. A lányok ezt általában csoportosan végezték. Mi is a hagyományokat követve tanultuk a lépéseket a kemence mellett.

A jelenlegi felgyorsult világban őseink hagyományait és szokásait egyre kevésbé ápoljuk. Kodály Zoltán szerint „a zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható”. Ezt szerettük volna mi is közvetíteni a fiatalok felé. Vendégünk érkezett Tállyáról, aki a népdalok világát citerán keresztül mutatta meg nekünk. Sokat megtudtunk a népdalokról. A népdalok fejlesztik a zenei és az általános intelligenciát, a szövegeken keresztül sok bölcsességet, élettapasztalatot közvetítenek, amelyek évszázadokon keresztül, letisztulva adódtak tovább. A megbeszélés után csoportokban népdalokat gyűjtöttek a gyerekek a különböző érzelmek kifejezésére, majd az ismerteket el is énekeltük. A gyerekeknek nagyon tetszett a citera és örömmel tanulták kíséretével a népdalokat.

A Magyar Örökség és Hungarikum díjas 100 Tagú Cigányzenekar a világon egyedülálló együttes, ezért feltétlenül szólnunk kell róluk is. Tagjai főleg cigány származású muzsikusok. A magyar és cigány kultúra nagyköveteként több mint 1000 koncertet adtak már Magyarország legkisebb településének kultúrházaitól kezdve a világ számos híres koncertterméig. A cigány táncokkal is foglalkoztunk. Településünkön nincs hagyománya a cigány folklórnak, de Prügyön a Vadrózsák tánccsoport ápolja a cigány táncot. Néhány tagjuk és csoportvezetőjük jött el, hogy bemutassák az eredeti cigány táncot. A tánc gyakorlása után néhány, a cigányok eredetéről, életéről szóló mesével, történettel zártuk a napot.

Lovas nemzet a magyar. Történelmünkben ősidőktől fogva kulcsszerepet játszott a ló és a lovaglás. A nomád pásztorélet, a hosszú vándorlások és a honfoglalás utáni lovas életmód volt jellemző őseinkre. Azt is tudjuk, hogy egykor a magyarok nyilaitól rettegett Európa.

A nomád élménynapokat ezekre a történelmi tényekre építettük fel. Célunk volt, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek a nomád magyarok életébe, életvitelébe, lovas harcművészetükbe, színesítve ezzel történelmi tudásukat.

Megtanultuk, hogy az íj két végét szarvnak hívjuk, ebbe két végbe van beakasztva az ideg, amely szerves anyagokból vagy műszálból készül. A szarvak alatt van a kar, ami szép ívesre hajlik, mikor felajzzuk az íjunkat. A markolat az íj azon része ahol fogjuk. Az idegen van a bandázs ahová a nyílvessző nockját beakasztjuk.

Felelevenítettük történelmi tudásukat, mely szerint a magyarok nyilaitól rettegett egész Európa egykor. A krónikákból tudjuk, hogy az ősmagyarok szinte összenőttek apró lovaikkal, továbbá oldalra és hátrafelé is kiválóan nyilaztak. Az ellenséget körbe lovagolva támadták. Gyakran színleltek menekülést, mely az ellenséges sorok felbomlását eredményezte, mivel üldözőbe vették őket, s ekkor hirtelen újra támadtak. A téma vitára adott okot. Később a lovasíjászat sportként való újraéledéséről beszélgettünk.

A faluban több család is tart lovat, vannak, akik rendszeresen járnak az ónodi vásárba. Ők és vendégünk meséltek nekünk a lótartás szabályairól, terheiről és szépségeiről. Megnéztük a leghíresebb magyar lófajtákat és mindenki kiválaszthatta a neki legjobban tetszőt, melyről egy rövid prezentációt kellett készítenie.

Az elméleti ismeretek mellett folyamatosan íjászkodhattak a gyerekek. Egyre jobban és pontosabban céloztak. Az utolsó napon íjász versenyre hívtuk őket és a legjobbaknak érem került a nyakába.

A mai világunkra jellemző, hogy nem figyelünk egymásra eléggé. Mindenki elvárja, hogy figyeljenek rá, de vajon ő figyel-e másokra? Ha mindenki képes lenne megajándékozni figyelmével a másikat, igazi értékeket adna és kapna is. Szerencsére a Taktakenézi Petőfi Sándor Általános Iskola életében a tanév végére akadtak ilyen pillanatok.

Pedagógusnap alkalmából a Szerencsi Tankerület és a Taktakenéz Községi Önkormányzat is köszöntötte az oktatásban dolgozókat egy-egy kis ajándékcsomaggal és egy közös ünnepi ebéddel.

Molnár Tiborné intézményvezető a tanév utolsó igazgatói értekezletén vehette át Szabó Árpád Tankerületi Igazgatótól az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri elismerő oklevelét eddigi munkája elismeréseként.

Vargáné Kozsik Judit és Halász Tamás a Szerencsi Tankerület Év pedagógusa díját kapták meg a tanév versenyeredményeiért, a tehetségek gondozásáért, melyet Molnár Tiborné intézményvezető adott át nekik az ünnepi közalkalmazotti-köztisztviselői közös ünnepen.

Farmosi Katalint a ballagáson köszöntötte az iskola vezetése 30 éves oktatásban eltöltött jubileumának tiszteletére sok éves tehetségeket és hátrányos helyzetű tanulókat egyaránt segítő munkája elismeréseként.

Kurmai Kinga 5 éve dolgozik az intézményben, itt kapott kedvet a pedagógus pályához, s év végén megkapta pedagógus diplomáját a Tokaj-Hegyaljai Egyetemen. Neki is gratuláltak a kollégák, s örömmel üdvözölték a csapatban.

Ezek az apró kis figyelmességek tették ünnepivé a tanév zárását iskolánkban.

JÓ SZELET, NYOLCADIKOSOK!

„Ha nem ismerjük a kikötőt, nem lesz jó szelünk soha.”

Elballagtak a nyolcadikos tanulóink. Velük ünnepeltek a szülők, barátok, iskolatársak Jó utat, jó szelet és egy biztos iránytűt kívántunk számukra, s azt, hogy mindenki találja meg a legjobb kikötőt. S ahogy a lufik szabadon elrepültek nűsoruk végén, ők is így kelnek szárnyra a széllel, hogy új kikötőt, új iskolát keressenek. A ballagási ünnepség után búcsútáncukat nézhettük még meg, mellyel az utolsó próbatételt is teljesítették.

Természetesen nem csak számukra, hanem valamennyi diák számára elérkezett a várva várt VAKÁCIÓ!

Előtte azonban minden tanuló az évzárón átvette éves munkájának bizonyítékát, a BIZONYÍTVÁNYT. Kinek ilyen, kinek olyan, ahogy a végzett munka is különböző volt. A legszorgalmasabbak könyvet és oklevelet is kaptak, többen igazgatói és nevelőtestületi dicsérettel zárták a tanévet.

Krucsai János Ferenc 6. osztályos tanuló vehette át a Kiss Attila Alapítvány díját az iskola egyik legsikeresebb tanulójaként. Vadász Adrián Ronaldó 6. osztályos tanuló pedig az iskola legsikeresebb tanulójának járó Petőfi-plakettel térhetett haza. A tanév legsikeresebb sportolói lettek: Tóth Ketrin 7. osztályos tanuló és Lakatos Brendon 8. osztályos tanuló.

„Végre itt a szünidő,

Játékra is van idő.

Vége van a tanulásnak,

Helye van a kacagásnak.

Pihennek a tanárok,

Örülnek a diákok.”

UTAZÁS A HORTOBÁGYRA

A Hortobágy, Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, mely 20 éve a világörökség része. Ez a puszta nem az erdők kiirtásának és a folyószabályozásnak köszönhetően jött létre, hanem a természet ajándéka.

Reggel a nagy hortobágyi vásárok helyszínére érkeztünk, a híres Kilenclyukú hídhoz, mely a Hortobágy jelképe, Magyarország máig leghosszabb és legszebb közúti kőhídja. A vásárosok kedvesen kínálták népi kézműves portékáikat. A gyerekek örömmel fedeztek fel a területet. Többen átsétáltak a híres hídon, voltak, akik a vízhordó szoborcsoportnál fotózkodtak, vagy kipróbálták a gyógyító padot. Megtudtuk, hogy névadónk, Petőfi Sándor is járt a Hortobágyi csárdában 1842- ben.

A Kilenclyukú híd közelében elhelyezkedő madárparkban egy úgynevezett látványkórház is üzemel. Itt megnézhetjük a lábadozó madarakat, vagy hogy miként zajlik egy műtét. A kórház célja a sérült madarak gyógyítása, kezelése és visszaengedése a természetbe. Évente átlagosan 400-600 madár fordul meg a kórházban. Parkjában jellegzetes népi játékok vannak, melyet örömmel vettek birtokba tanulóink.

Délután kisvonatra ültünk, mely a halastavak mentén zakatolt a Hortobágy szívébe. A Hortobágyi-halastavi tanösvénytúra során megismerhettük a tavak és nyílt vizű mocsarak állat- és növényvilágát, melyet ÖKO-iskolaként érdeklődve szemléltünk.

Minden gyermekben ott lapul egy kis tehetségcsíra, mely arra vár, hogy a megfelelő körülmények között kibontakozhasson. Mi, pedagógusok valójában kertészek vagyunk, akik figyelemmel kísérjük ahogyan a csirából egy gyönyörű virág születik.

Ehhez a kis „csírát” öntözni, táplálni kell sok-sok élménnyel, versennyel, a világ felfedezésével. Ha nem biztosítunk számtalan lehetőségeket egy gyermek számára, talán soha nem derül ki, miben lett volna tehetséges.

Iskolánk tanulói nagyon tehetségesek a labdarúgás területén. Halász Tamás testnevelő tanár koordinálja a sporttehetségeket. Fiú és lány csapataink is vannak a Bozsik-programban és szép eredményeket értek el a tavaszi idényben is. A Diákolimpiára is beneveztünk. A Kis Iskolák Sportversenyén eljutottunk a megyei döntőbe. A megyei döntő helyszíne Miskolc Egyetemváros volt. Ide utazott csapatunk, hogy megmérettesse magát. Az egyetemi műfüves futball arénában játszhattak tanulóink. Az ellenfelek játékosai közül többen is igazolt játékosok voltak különböző egyesületeknél, de ennek ellenére nem vallottunk szégyent. A III-IV. korcsoportos csapatunk IV.helyezett lett a diákolimpián.

Vargáné Kozsik Judit a rajztehetségeket segíti. A B-A-Z Megyei Balesetmegelőzési Bizottság tavaszi pályázatán Krucsai János Ferenc tanulónk megyei I. helyezett lett rajzával. A díjat május 27-én , egy gyereknap keretében vehette át. A pénzjutalom mellett jutalma volt egy színes program is.

Glonczi Márk 6. osztályos és Balogh Attila 7. osztályos tanuló díjazott lett a Prügyi Roma Nap alkalmából meghirdetett rajzversenyen.

Iskolánk 4 tanulója részt vett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által meghirdetett kreatív fotópályázaton, amelyet második alkalommal hirdettek meg.

A pályázat témája: A hal, mint étel!

A sikeres pályázathoz 3 telejésítendő feltétel volt:

- fotó egy elkészült halas ételről

– a pályázati étel receptje (hozzávalók+elkészítés leírása)

– néhány szó (maximum 5 mondat) hogy Miért együnk halat?

Lakatos Anett Virginia 6. osztályos tanuló töltött csukája bekerült korcsoportjának 5 legjobbja közé.