Egy közös nyitó nappal kezdődött a tábor, így az inasi teendőkre 4 napunk maradt. Ezt a 4 napot próbáltuk élménygazdagon megszervezni a gyerekeknek. A tábor első napját ismerkedéssel kezdtük, s megbeszéltük, hogy kik is voltak az inasok, s régi mesterségeket gyűjtöttünk. A tábor alatt sok olyan fejlesztő, önismeretet segítő játékot is elővettünk, melyek elnyerték a gyerekek tetszését. Négy mesterséget ismertek meg a kis inasok, mire legényekké váltak.

FAZEKASOK

A fazekas mesterséget választottuk az első napra. Filmet néztünk arról, hogyan is készítették a tányérokat, köcsögöket, fazekakat. Néhány tárgyat ők is megnéztek. Ezek után csoportokban dolgoztak. Só, liszt, olaj segítségével sógyurmát készítettek a csoportok maguknak. Ezekből kellett edényeket készíteni, melyeket ebéd alatt szárítottuk. Délután tésztát színeztek s ezzel díszítették az elkészült edényeket. Nagyon élvezték a tevékenységet.

PÉKEK

A kis inasok második alkalommal a dagasztás és kenyérsütés nehéz tudományát sajátították el. Megbeszéltük, hogy régen nem mentek az emberek a boltba a napi kenyérért, hanem sütötték azt. Először is megkerestük az internet segítségével, hogy mire van szükségünk, ha kenyeret akarunk sütni. Aztán számoltunk. A recept egységnyi liszthez van, mennyi hozzávaló kell a mi liszt mennyiségünkhöz? Számolás után mindent lemértünk, majd kis csoportokban dagaszthattak a vállalkozó kedvű gyerekek. Miután elkészültünk, a tésztának kelni kellett, így volt időnk egy kis játékra a sportudvaron.

Szépen megkeltek a tészták. Egy kenyeret formáztunk, a többiből pedig kiflit szerettünk volna, így a nyújtást is kipróbálhatták a gyerekek. Még a fiúknak is tetszett a dolog, ők is kiflit formáztak. S bár van kemence a filagóriánál, mi a konyhára adtuk be a sütnivalót.

Ebéd után, míg sült a kenyér és kifli, a kemence építéséről, fűtéséről, használatáról beszélgettünk a gyerekekkel. Megtudhattuk, hogy nem olyan egyszerű vele sütni, mint a gáztűzhellyel. Alig vártuk, hogy kisüljön a mai munkánk gyümölcse. A kóstolásra a párhuzamos tábor tagjait is meghívtuk, szörpös limonádéval és péksüteménnyel kínáltuk őket.

SZABÓK – VARRÓK

A következő napon a szabás, varrás, hímzés tudományát kellett elsajátítaniuk. Először egyszerű hímzésmintákat kerestünk az interneten. Ezek és fantáziájuk alapján kellett megrajzolni azt a kis fehér anyagot, melyre hímezni kellett szálöltéssel vagy láncöltéssel.

Akinek ez nem tetszett, az kicsi zsákokat szabhatott és varrhatott össze kétféle színes anyagból. Természetesen, aki elfáradt, az egy kis mozgásos játékkal, focival, internetezéssel kikapcsolódhatott az inasi munkából, de nap végére egy elkészített produktumot be kellett mutatni.

SZÖVŐK – FONÓK

Ezen a napon ellátogattunk az önkormányzat szőnyeg szövő műhelyébe, ahol megmutatták a pamutokat és a szövés fázisait. Visszatérve, mi magunk is gyakoroltuk a megmutatott szövés menetét, igaz, csak színes papírcsíkok segítségével, de így is tetszett a munka az inasoknak.

Egy nagy malom táblát szerkesztettünk és előkerültek az előzőleg kiszabott és megvart zsákocskák, melyeket hulladékkal kitömtünk és ezek lettek az általunk készített malom játék bábujai. Nagyon élvezték így a játékot. Csapatban és párokban is játszottak.

INASOKBÓL LEGÉNYEK

Inasainkat egyik reggel a sportpályára vittük és igazi inasoknak való próbatételeket kellett megcsinálniuk. A játékok során megtanultuk, hogy vált inasból legénnyé a tanuló. A mesterségtanulás ideje alatt az inasok a mestereknek és legényeknek egyaránt ki voltak szolgáltatva. Az ún. inasévek keserveire jellemző volt, hogy a tanulóval, aki gyakran a mester házában lakott, évekig cselédmunkát végeztettek látástól vakulásig. Az ő feladata volt az állatok gondozása, kapálás, takarítás stb. Az inas felszabadításakor a mester megkérte a céhet, hogy szabadítsa fel. A felavatandó legény keresztapát és keresztanyát választott magának a legényavatásra, mely után már nem inas, hanem legény volt a neve.

Az utolsó napon az inasaink legényekké váltak és elmehettek a céhekhez dolgozni. Hogy ki milyen céhet választott, azt céhtáblával kellett jelezni. A tabletek segítségével megkeresték a megfelelő céhtáblát és elkészítették mesterségük címerét.