„Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.”

(Takács Gyula: Szüreti vers)

 

Hagyományőrző programsorozatunk október hónapban is folytatódott. Ez alkalommal a 2. osztály tanulói készültek műsorral és mutatták be a Szüreti néphagyományokat és az ahhoz kapcsolódó népszokásokat.

Évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel a Kárpát-medencében, s bár ma is tartanak szüreti mulatságokat, a korábbi időkben sokkal komolyabb hagyománya volt ennek az eseménynek.

A 16-17. században a szüret ideje alatt a törvénykezést is beszüntették és már ekkor is a jókedv és a vigadalom társult hozzá. Napközben még folyt a munka: a hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, miközben vidám énekeket énekeltek. Ezalatt már készültek a hagyományos szüreti ételek és friss mustból sem volt hiány.

A szüreti bálhoz kapcsolódva sok helyen felvonulással zárták a napot. A menet főszereplője az esti mulatságért felelős borkirály volt, de jelen volt a bíró, ahogy a csőszlegények, a csőszlányok és persze a tolvajok is.

A szüreti mulatságokon a nap végeztével a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak. A fára vagy fémre aggasztott szőlőfürtöket aztán egy népszerű játékhoz, a csőszjátékhoz használták. Csőszöket és szőlőtolvajokat neveztek ki, s míg a csősznek őriznie kellett a felaggatott szüreti koszorúkon lévő szőlőt, a többieknek minél többet el kellett lopni belőlük.

A szüreti étel birka vagy marhahúsból készült. Került az asztalra marhagulyás, birkapörkölt, húsleves, székelykáposzta, olykor csörögefánk.  Az ételek mellé pálinkát és természetesen bort fogyasztottak a hajnalig tartó mulatság alatt. A szüreti bál mindezek mellett remek ismerkedési lehetőség is volt, sok esetben ekkor találtak párra a lányok.

A műsort előadta: 2. osztály

A műsort betanította: Péterné Sallai Andrea, osztályfőnök

 

Gratulálunk a felkészítő pedagógusnak és a szereplőknek a színvonalas műsorhoz!