„Kisze, kisze szalmából

perzselődj a lángoktól,

vörös táncban hamvadj el,

nekünk most már tavasz kell!”

Iskolánk hagyományőrző programsorozata februárban is folytatódott, és az egyik legkülönlegesebb eseményre, a kiszebáb égetésre került sor. A hetedik osztályosok már hetekkel előre készültek a tavaszváró hagyományőrző programra, melynek keretében felelevenítették téltemető néphagyományunkat, a kiszézést és az ahhoz kapcsolódó népszokásokat.

A kiszebáb égetése egy ősi magyar népszokás, amely a tél elűzésére és a tavasz köszöntésére szolgál. A hagyomány szerint a kiszebáb a telet, a hideget és a sötétséget jelképezi, így égetése az évszakváltás egyik fontos rituáléja. A báb általában rongyokból, szalmából és egyéb természetes anyagokból készül, és a közösség közösen alkotja meg. Miután elkészítették, a kiszebábot egy szabad téren, általában tűzrakó hely közelében elégetik. Az égetés folyamata nemcsak a tél elűzését, hanem a megújulás, a friss energiák befogadását is szimbolizálja. A hagyomány szerint a kiszebáb megsemmisítése a betegségeket, a szerencsétlenséget is eltávolítja a közösség életéből.

A hetedikesek a kiszével körbejárták a község utcáit is, vidám énekszóval, csörgő-zörgő hangszerekkel kísérve.

A kiszézés népszokásába iskolánk alsó és felső tagozatos tanulói is aktívan bekapcsolódtak. Összegyűjtötték és felírták azokat a rossz, negatív tulajdonságokat, félelmeket, melyektől szeretnének megszabadulni, majd ezeket a cédulákat az osztályfőnökök borítékba helyeztek és a gyerekek a szalmabábura tűztek.

A műsort előadta: 7. osztály

A műsort betanította: Karászi Tibor, osztályfőnök