Iskolánk 2001-ben vette fel Petőfi Sándor nevét. Miért is őt választottuk névadónknak?

A falu múltja nem adott kézenfekvő ötletet. Ki az, akit mégis magunkénak éreznénk, akkor is, ha élete, munkássága nem kapcsolódott a faluhoz?

A katolikus iskolát Petőfi úti iskolának is hívták. Petőfit az egyszerű nép költőjeként tartjuk nyilván. Verseit a kisiskolás gyerekek is értik és szeretik.

Szegény, egyszerű családból származik. Bekóborolta az egész országot, volt diák, katona és vándorkomédiás. Korgó gyomorral és kopott ruhában vidám bordalokat írt és a szerelmi lírának olyan gyöngyszemeit, melyet a nép rögvest ajkára vett és sajátjaként énekelt. Verseiből a közvetlenség és természetesség árad.

Önmagát így jellemezte:

„Nem a palotáknak fényes gyertyaszála

Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága.

Alant születtem én, szalmafödél alatt,

Sosem tagadom meg származásomat,

Kis házikókra száll lelkem, mint a gólya,

S egyszerű nótákat kerepöl le róla.”

A névadó ünnepség 15. évfordulóján, azaz 2015-ben iskolánk néhány pedagógusa és az önkormányzat néhány tagja közös kirándulást szervezett Erdélybe. Erdély megismerésén kívül az is célunk volt, hogy ellátogassunk Segesvárra, ahol a történészek és kutatók mai álláspontja szerint Petőfi Sándor 1849. július 31-én elesett a csatában.

Az emlékművet megkoszorúztuk, megnéztük a múzeumot.

A kiránduláson összeismerkedtünk Kovács Attila Székelyudvarhelyen lakó fafaragó mesterrel, akinek Petőfi Sándort ábrázoló domborművét Molnár Tibor polgármester úr megvásárolta és a 15. évfordulóra az iskolának adományozta.

„Szeretettel adományozom a Petőfi domborművet a Taktakenézi Petőfi Sándor Általános Iskolának. Sok sikert pedagógusnak és diáknak egyaránt.”

2015. október 06. Molnár Tibor polgármester