A Taktakenézi Petőfi Sándor Általános Iskola mindig is a kis iskolák közé tartozott. Az iskola létszáma 120-170 között mozgott az eltelt 30 évben. A 8 évfolyam mindig megvolt, de soha nem volt párhuzamos osztálya. Az osztályok létszáma is mindig ingadozott: volt 8-10 fős osztály is, de olykor 20 fölötti is. S akár kicsi, akár nagy létszámú volt is az osztály, mindig kerültek ki sikeres emberek az iskolából. A legjobbak érettségi után főiskolára, egyetemre kerültek. Vannak köztük orvosok, mérnökök, jogászok és sok-sok pedagógus, de akinek nem volt kitartása az általános iskola után még 8-10 évet tanulni, az szerzett egy jó szakmát s azzal keresi kenyerét. Sajnos az utóbbi években egyre több ballagó diákunk hagyja ott a középiskolát, s szakmát sem szerez. Mi lehet ennek az oka?

• Talán az akaraterő hiánya?
• A nehéz anyagi körülmények?
• A közmunka könnyű lehetősége?
• A középiskolák közömbössége? – Talán mindegyikből egy kicsi.

Mindenesetre úgy döntöttünk, tenni kellene valamit, amivel diákjainkat felrázzuk.

Meghívtunk néhány volt tanítványunkat egy beszélgető – show-ra.

Megkértük őket, hogy beszéljenek az itt töltött 8 évről, emlékeikről. Beszéljenek a középiskolai évek nehézségeiről, s arról, hogy kis iskolából indulva is ugyan olyan messzire juthat az ember, mint egy nagy létszámú intézményből.

Tanulóink csendben és figyelve hallgatták Gulyás István, Kecskés Evelin, Kovács Anett és Porkoláb Tímea visszaemlékezéseit és tanácsait.

Ha csak néhány ember céljaihoz és akaraterejéhez tudtunk tenni egy kicsit, már van remény, hogy ezzel a kis segítséggel kitartóbbak lesznek, s nem elégszenek meg a 8 általánossal, hanem szakmát szereznek vagy diplomát.