SZÜRET

Iskolánkban október hónapban is folytatódott a hagyományőrző programsorozatunk. Ez alkalommal a 2. osztály tanulói készültek műsorral és mutatták be a Szüreti néphagyományokat és az ahhoz kapcsolódó népszokásokat.

A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. A szüret a 16. és 17. században igazi sátorosünnep volt.

Kisebb birtokosoknál kalákába szedték a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. A hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt, akik görbe késsel, kacorral vagy metszőollóval vágták le a fürtöt. A férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, eközben vidám énekeket énekeltek. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott sorakoztak a gyerekek és három-négyágú karókkal zúzták a szőlőt. Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás…

A nap végeztével a gazda köszöntésére került sor, a verselők ilyenkor annak jóságáról vagy fukarságáról szóltak.  A kora reggeltől késő estig tartó munka után kezdődhetett a szüreti bál, melyhez számtalan játék és szokás társult.

A bálhoz kapcsolódva sok helyen szüreti felvonulással zárták a napot. A felvonulás főszereplője a borkirály volt, de jelen volt a bíró, a csőszlányok, a csőszlegények és a tolvajok. A szüreti mulatságokon a legtöbb helyen szőlőkoszorút fontak, melyet  a népszerű játékhoz, a csőszjátékhoz használták.

A szüret hagyományos ünnepi ételei általában birka vagy marhahúsból készültek. Bográcsban marhagulyást vagy birkapörköltet főztek, előtte pedig húslevest szolgáltak fel. Desszertnek pedig csörögefánkot sütöttek.

A műsort előadta: 2. osztály

A műsort betanította: Kocsis Andrea, osztályfőnök

 

MÁRTON-NAP

November hónapban az 5. osztály tanulói készültek műsorral és mutatták be a Márton-napi néphagyományokat és az ahhoz kapcsolódó játékokat, dalokat és népszokásokat.

A legenda szerint Szent Márton a Római birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában született. A római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve Márton Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek. Az egyház püspökké kívánta avatni, ám Márton szerénysége miatt, amikor a küldöttek érkezését hírül vette egy közeli tanyán keresett menedéket a libák óljában, ám a hangos libák felkeltették a küldöttek figyelmét. 371-ben püspökké szentelték és haláláig segítette a rászorulókat.

Márton napjához sok népi megfigyelés kapcsolódik, melyek november 11-e utáni időjárásra vonatkoznak. Úgy tartották, hogy ha a Márton napi liba csontja barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas.

A műsort előadta: 5. osztály

A műsort betanította: Lesnyószki Lászlóné, osztályfőnök