1.nap

2018. 11. 05.-én reggel 6:30kor indult csapatunk az iskola elől a Határtalanul pályázat keretein belül Erdélybe. A határátkelőt, Ártándot aránylag hamar, 2 és fél óra elteltével értük el. Itt is gond nélkül és rövid idő alatt sikerült átkelnünk. A határ átlépése után Románia belseje felé vettük az irányt. Első pihenőnket a Királyhágónál töltöttük, ahol a hágó vonulatánál fényképezkedtünk.

Ezután Torda felé indultunk, ahol már messziről látszódott a Tordai hasadék, amelyhez Szent László egyik legendája fűződik. Az egyetemes és a magyar történelemben is fontos szerepet játszott a település. Nyugat-Európát megelőzve itt mindenki szabadon gyakorolhatta vallását, nem üldözték a keresztényeket. A másik fontos esemény a mi iskolánk névadójához, Petőfi Sándorhoz kapcsolódik. Állítólag a költő itt látta utoljára Júliát és kisfiát, Zoltánt, mielőtt elindult a segesvári csatába. Tordán található Közép-Európa egyik legnagyobb sóbányája, ahol aktív kitermelés már nem zajlik. Csupán turistalátványosság, valamint légzőszervi megbetegedésekkel küszködő emberek terápiás kezelőhelye.

A sóbánya egyik látványossága a 150m mély tárna, amelyben a kiáltott szó 16x visszhangzik. Ezután egy makett segítségével bemutatták, hogyan termelték ki és vitték felszínre a középkor egyik legértékesebb ásványkincsét, a sót.

A túra végén, a bánya legmélyén egy játszóparkban kapcsolódhattunk ki, ahol óriáskerék, csúszda, biliárdasztalok, és egy hatalmas bányató várta a gyerekeket. A felszínre érve bazársoron költhették pénzüket a gyerekek, szuvenírt vásárolhattak és megkóstolhattak néhány helyi specialitást, mint pl. a csokis lángost.

Ezután újból buszra szálltunk és 200 km megtétele után megérkeztünk Déva városába, a „magos Déva vára” alá. A helyi gyermekotthon étkezdéjében elfogyasztottuk vacsoránkat, majd elfoglaltuk szálláshelyünket. Fáradtan, de annál izgatottabban várjuk a 2.nap programját.

Ezen a napon 550km-t tettünk meg.

2.nap Erdélyben

Reggel 7 órakor ébredtünk, majd ébredés után elfogyasztottuk a közös reggelinket. Ezután buszra szálltunk és Marosillye irányába indultunk. Rendhagyó történelem órán vettünk részt Bethlen Gábor szülőházában. Az érdekfeszítő órát Varga Csaba a ház gondnoka tartotta. Két kiválasztott gyerek, 1 fiú és 1 lány korhű ruhában feladatlapokat és lyukasztókat osztottak a többieknek. A feladat az volt, hogy az óra folyamán a hallottak alapján a tesztlapon található kérdésekre megtalálják a helyes választ és a náluk lévő eszközzel kilyukasszák azt. A helyes megoldást egy fatáblára ütött szögekkel tudták leellenőrizni. Sok jó megoldás született, és a gyerekek jutalmul helyi, kézzel készített csokoládét kaptak.

Ezután a szülőház alsó szintjén található helyiségben egy dokumentumfilmet tekinthettünk meg a szülőház felújításáról. Ebben a filmben megtudtuk, hogy a „pusztulásra ítélt házat” Böjte Csaba és a Szent Ferenc Alapítvány vásárolta meg és az Anyaország támogatásával újították fel. Nagyon megható volt látni, hogy a határon túl élő magyar kisebbség mennyit tesz azért, hogy fent maradhassanak és megőrizzék a magyar anyanyelvet és ápolják nemzeti kultúránkat és erősítsék kapcsolatukat Magyarországgal.

A videó megtekintése után a ház falán lévő emléktáblán elhelyeztünk iskolánk emlékszalagját.

Marosillye után Vajdahunyad felé indultunk, ahol a Hunyadi család birtokában lévő várba látogattunk. Itt a gyerekek csoportokban egy munkafüzet és egy térkép segítségével fedezték fel a vár egyes részeit, és ismerték meg a történetét. A tanulóinknak már filmekből és mesékből ismerős volt ez a helyszín. Két évvel ezelőtt itt forgatták a nyáron bemutatott Apáca című horrorfilmet, valamint a Hotel Transylvania animációs film helyszínéül is ez a vár szolgált.

A várlátogatás után a vár alatt található bazársoron szuvenírt vásárolhattak tanulóink. Majd visszamentünk szállásunkra, Dévára és egy kis pihenő után nagy megpróbáltatás elé néztünk. Gyalog másztunk meg Déva „magos várát”. Kisebb-nagyobb pihenőkkel sikerült bevennünk a romvárat. Megérte a fáradtság, mert csodálatos látkép tárult elénk odaföntről.

Vacsora előtt még mindig volt energiájuk a helyi gyermekotthon diákjaival egy barátságos focimérkőzésre. A meccs után a Szent Ferenc kolostorba mentünk, ahol a gyermekotthon egyik lakója bemutatta az alapítvány működését, iskolai és mindennapi életüket. A vacsora végeztél megköszöntük vendéglátóink szíves fogadtatását az otthonról hozott ajándékkal.

A második nap élményeivel gazdagodva tértünk nyugovóra.

3.nap

A reggeli felkelés után összepakoltuk csomagjainkat, mert a dévai szállástól búcsút kellett vennünk. Reggeli után Arad felé indultunk, de útközben több helyszínt is megtekintettünk és meglátogattunk. Nagyon szép látvány fogadott minket a Déli-Kárpátok hegyvonulatait láthattuk a távolban. Sajnáltuk, hogy a páratartalom miatt csak körvonalai rajzolódtak ki, de így is szép látvány volt és az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy Románia legmagasabb csúcsa itt található. Ezután az egyik hegycsúcson a lippai vár romjait láthattuk, amit Európai Uniós pályázat segítségével szeretnének felújítani.

Lippa után Mária Radnára érkeztünk, ahol egy Mária kegyhely templomot jártunk be. A templom csodálatos freskókkal voltak díszítve, az oltáron egy Máriát és a kis Jézust ábrázoló kép található, amely drágakövekkel és arannyal díszített. Az oltár két oldalán ezüst tárgyak vannak elhelyezve, amelyeket zarándokok vittek a templomba köszönetként a gyógyulásukért.

Régészeti leletet is őriz a templom fala, ugyanis a török basa lova a lippai vár ostrománál megbotlott egy kőben, és így nem sikerült a várfoglalás. Ezt a követ a templom falába építették és látható rajta a ló patájának a nyoma.

A templom mellett található kis boltban kegytárgyakat vásárolhattunk.

Másfél utazás után a távolban megpillanthattuk a világosi fegyverletétel helyszínét, ahol a magyarok az orosz cár előtt letették a fegyvert, ezzel is jelezve, hogy nem fogadják el a Habsburg uralmat. Leróttuk kegyeletünket az aradi 13 vértanú kivégzésének helyszínén, ahol 11 mártír csontjait helyezték örök nyugalomra, 2 mártírt sikerült szülőföldjükön, magyar területen, a mai Szerbiában és Szlovákiában eltemetni.

A vértanúk obeliszkjénél elhelyeztük az emlékezés szalagját a körzeti történelem verseny II.helyezést elért diákjaival.

Innen a belvárosba indultunk, ahol a Szabadság szobrot tekintettük meg, ami már nem az eredeti helyén áll, mert a magyar-román ellentétek miatt darabjaira lett szedve és ökrökkel húzatták szét. A szobor készítőjének, Zala Györgynek alkotásait nem csak itt, hanem Budapesten a Hősök terén is megcsodálhatjuk. A szobor a Megbékélés Parkban található, amely a Magyar Értéktár része és ezzel megindult a hungarikummá válás folyamata. Ez a műalkotás nemcsak az aradi magyarok féltett kincse, hanem az egész kárpát-medencei magyarság számára a szabadságért, az emberi jogokért, az önrendelkezésért vívott küzdelem jelképe.

A Városháza előtt pihentünk egyet, majd szabadprogram következett. A szabadidő nagy részét a McDonald’s-ban töltöttük. A menük elfogyasztása után Nagyszalontára indultunk, ahol a helyi gyermekotthon adott nekünk szállást. A szobák rendezettek voltak, minden szobához külön zuhanyzó és mellékhelyiség tartozott. Az udvaron felállított játszótéren nagyon jól érezték magukat a gyerekek, ismét előkerült a foci is, és sötétedésig rúgták a bőrt. Vacsoránál itt is megajándékoztuk a vendéglátónkat, majd az élményekkel és nevetésekkel tarkított este után álomra hajtottuk fejünket.

4.nap

Reggel már izgatottan ébredtünk fel, mert mindenki nagyon várta a hazautazást. Először Arany János szülőházát tekintettük meg, amely korábban egy tűzvészben elpusztult és ezután rekonstruálták. A ház inkább tájház jellegű, Arany Jánossal kapcsolatos tárgyak nem találhatóak itt. Ezután a Csonkatoronyba érkeztünk, ami Arany János emlékmúzeuma. A földszinten a múzeum kurátora fogadott minket és mutatta be a Csonkatorony Bocskai István és hajdúihoz kapcsolódó viszonyát. A kurátor élményszerűen mutatta be Arany János életútját, amit a gyerekeink közreműködésével illusztrált. Az életpálya bemutatása után önállóan jártuk be a több emeleten elhelyezkedő kiállítást. A legfelső szinten a tanulók interaktív játékokkal ellenőrizhették az előadás alatt elsajátított, valamint az iskolai órák során elsajátított tudásukat. Nagyszalontai utunk végén emlékszalagot helyeztünk el a Csonkatorony falán lévő emléktáblánál.

Ezután Nagyváradra indultunk, ahol a történelmi belvárost tekintettük meg. Nagyvárad az Árpád-házi királyok második legnagyobb temetkezési helye Székesfehérvár után.

Itt található a régi Magyarország első plázája, amelynek a bejáratánál festett üvegen látható egy fekete holló. Az épület restaurálása nem régen fejeződött be, egy részén látható eredeti freskórészlet, amelynek a többi részét kézzel újították fel. Az idegenvezetőnk elmondta, hogy a városban városrendezési program zajlik, aminek keretén belül régi épületek felújítására lehet pályázni, ezáltal is szebbé tenni a belvárost és környékét.

A pláza után a Szigligeti Színházhoz sétáltunk. A színház bejáratának két oldalán a tragédia és a komédia női alakja helyezkednek el. Érdekességként megtudtuk, hogy ebben a színházban volt az első elektromos világítás.

Nagyon sok költőnk és írónk töltötte itt iskolai éveit és fiatalkorát. Többek között Ady Endre is, aki a színház melletti kávézóban ismerte meg múzsáját, Brüll Adélt, Lédát. Megtekintettük a Holnap című irodalmi folyóirat alapítóinak szoborcsoportját és itt is emlékszalagot helyeztünk el.

Majd szabad program következett és mindenki elkölthette utolsó lejét vagy baniját.

Élményekkel és új ismeretekkel gazdagodva indultunk haza, és szomorúan intettünk búcsút idegenvezetőnknek és Erdélynek.

Köszönettel tartozunk a Scooltúra valamennyi dolgozójának, akik részt vettek az erdélyi körutunk megszervezésében és lebonyolításában, mivel ezzel a kirándulással sikerült a diákokban mélyíteni a nemzeti identitást, összetartozást és testközelből tanulmányozhatták a régi Magyarország egyik elcsatolt területét, ahol olyan magyar emberek élnek, akiktől példát vehetünk és felnézhetünk rájuk. Mivel ők nagyon ragaszkodnak hozzánk és szülőhazájukhoz, ugyanakkor meg kell felelniük a jelenlegi hazájuk elvárásainak.

KÖSZÖNJÜK!

A TAKTAKENÉZI PETŐFI SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLA DIÁKJAI ÉS KÍSÉRŐ PEDAGÓGUSAI